Kis testvér érkezik. Féltékenység.

Kis tesó érkezik.

Féltékenység.

A legkomolyabb feladat kis tesó érkezéskor, de már előbb, a terhesség ideje alatt is, a féltékenység megelőzése, kezelése. Kiküszöbölni nem lehet, de enyhíteni, jól kezelni igen. Először tisztázzuk, miért alakul ki.

Egy gyermek élete, a tanulás és fejlődés mellett, a biztonság és a túlélés feltételeinek megteremtéséről szól. Első ok a jelenségre, hogy amíg nincs kis testvér, addig a szülők minden szeretete, figyelme, gondoskodása az övé. Második ok, a megszerzett, vagy a jövőben megszerezhető tárgyak, élelem, finomságok, addig szintén mind az övéi, azután mindennek "gazdája" van, mindent meg kell osztani. Harmadik ok, maga a tanulás. A tárgyak féltésével tanulja meg a tulajdon kezelését, annak mértékét, túlzásait és így tanulja meg normalizálni azt, a szülő féltésével a kapcsolatokat tanúljna meg kezelni. A nasi, és élelem féltésével tanulja meg, mi kell, elég, vagy sok a túléléshez. Ezekkel készül fel az életben később érkező helyzetek megoldására. Rosszul kezelve a jelenséget, árthatunk is a gyermekeknek, erősödhet a féltékenység, akár odáig is elmehet, hogy a nagyobb tesó, ártani fog a kisebbnek, hogy bosszút álljon. Innen már nehéz a visszaút!

A teljesség igénye nélkül, szeretnék néhány gyakorlati tanáccsal segíteni a szülőknek.

Kezdjük a terhesség idején. Ha megérti a gyermek, hogy a pocakban kis testvér van, akkor már egy ok a féltékenységre, hiszen ő kívül, a pici belül, sokkal közelebb, sokkal közvetlenebb kapcsolatban anyuval. Ha túl sokat ajnározzuk a pocaklakót, a nagy tesó kirekesztve érzi magát. A napokban mesélte egy anyuka, hogy a két éves kislánya elkezdte őt rugdosni, mire meglepetten letolta, a gyermek pedig nem értette mi a baj. Amikor a baba rugdossa anyut, ő mindig mutogatja milyen cuki, és örül. Ő, csak örömet akart szerezni azzal, hogy belerúg párat anyuba. Ezt lehet jól, és rosszul is kezelni. Ha jól letolja anyu, akkor fájdalmat is okoz, és féltékeny is lesz a kislány, hiszen ő csak örömet akart szerezni. Ha megdicsérjük, és megkérjük hogy ne tegye ezt máskor, mert ő már sokkal nagyobbat rúg mint a baba, és ez fáj, akkor viszonylag jól lehet kijönni a dologból. Ha letoljuk, akkor féltékeny lesz,mert neki nem lehet ugyanazt amit  babának, fájni fog a pici lelke, mert örömet akart szerezni, és jól leteremtették érte, ráadásul a babát nem tolják le ugyanazért, így kezdődik a legrosszabb ami történhet, felkészülés a bosszúra, az új családtagot már előre utálni fogja.

SZABÁLY!

Soha ne told le a gyermeket a kicsiért! Nem mondjuk, hogy ne hangoskodj mert alszik a baba, hanem, ne hangoskodj, mert fáj a fejem, vagy nem bírom a nagy hangot. Soha, semmiért nem szabad leteremteni a kicsire hivatkozva.

Ha nagyobb játszik a kicsi dolgaival, de ő nem adja a sajátját oda, akkor sem kezdjük "megtanítani" hogy ne legyen irigy, mert ezzel is ártunk. Egy pár hónapos babának teljesen mindegy, hogy a játékaival más is játszik, a a nagyobb viszont már félti azt, ami természetes. Senkinek sem és ártunk vele, ha engedjük, és nem szúrjuk le ezért. Ha viszont elkezdünk a pici nevében "tulajdoni vitába" belemenni, azzal sokat ártunk a nagynak, de nem segítünk a kicsinek. Az eredménye az lesz, hogy nyíltan, vagy titokban, de bosszút áll. Egészen addig, csak minimálisan féltékenységből, vagy irigységből játszik vele, nagyobb részt azért, hogy megismerje azt a másféle játékot is, de egy dorgálás után már nagyobb részt dühből féltékenységből akarja elvenni a a másikét. Úgy érzi, a szülő őt nem szereti annyira mint a testvérét, hiszen az játszhat azzal a dologgal, ő meg nem, és ne várjuk el, hogy egy két, három, vagy négy éves gyermek felfogja miért kellene engednie neki is hogy a tesó játsszon az ő játékaival. Bár igazságtalannak tűnik, de a nagyot engedjük, hogy kipróbálja a pici új dolgait, az övéit viszont nem adjuk a picinek. Ez az aránytalanság fogja biztosítani, hogy az eddig egyetlen gyermek érezhesse, ugyanolyan fontos része életünknek mint addig, és a baba nem léphet a helyébe, de még csak a közelébe sem kerülhet annak. Hosszútávon ezzel elérhetjük, hogy társunk legyen a kicsivel törődésben, és ne forduljon ellene.

Soha ne védjük meg az új testvért a nagytól, úgy, hogy azt érezze, mi a babával egy csapat vagyunk, ő pedig a szemben álló fél, egyedül, kirekesztve. Ne védjük "ellene" a babát, hanem próbáljuk vele megbeszélve nevelgetni a kicsit. Az egészséges az lesz, ha ők, a gyermekek lesznek egy csapat, és mi az "ellentábor". Nekik kell összefogni, akkor jó testvérek lesznek.

Ami még fontos, hogy ne példálódzunk a másikkal, soha ne mondjuk, hogy bezzeg a testvéred. Ha az egyiket megdicsérjük, akkor a másikat is, ha az egyiknek adunk valamit, akkor a másiknak is, és még ha nem is érti a baba, de ha olyasmit csinál, amit nem szeretnénk, hogy utánozzon a nagy, akkor toljuk le finoman.